Mivel eléggé szeretek bulizni, táncolni, barátokkal hülyéskedni, rendszeres résztvevője vagyok a nyári és tavaszi fesztiváloknak. Tavasszal kicsit kevesebb időm szokott lenni rá, mert akkor még nagyban tanulni kell a vizsgákra. Sokszor nehezemre esik összeegyeztetni a jó tanuló énemet a partizóssal, de eddig mindig sikerült valahogy. Ha lenne annyi pénzem, akkor azt hiszem az összes létező fesztiválon ott lennék. Szerencsére a baráti körömben is a legtöbben hasonló érdeklődésűek, ezért nem esik nehezemre megtalálni a megfelelő társaságot az utazáshoz. De általában sok-sok új barátot szoktam szerezni a bulizás ideje alatt is.
A kedvenc fesztiválom mind közül azonban még mindig az otthoni sörfesztivál. Itt ugyan nincs drága belépő, sem pedig nagy tömeg, új embereket sem nagyon lehet megismerni rajta, néhány éppen arra járó kirándulót leszámítva. Viszont van jó zene, rengeteg sör, és a falubeli társaság, amit a világ minden kincséért sem cserélnék el. Arra hajtok, hogy egy nap én is megkapjam a “legrégebbi fesztiválozó” címet, mint tavaly a Laci bácsi. Amióta az eszemet tudom, minden évben itt voltam a szüleimmel, úgyhogy van rá esélyem, hogy egy nap nekem is ilyen kitüntetésben lesz részem. A tanulmányaimat Budapesten végzem, ezért a sörfesztivál arra is tökéletes alkalom, hogy régen látott barátokkal, rokonokkal találkozzak. A legjobb barátom szintén nagy sörfesztivál rajongó, és egészen kicsi korunk óta vagyunk jóban. Az egyetem minket is messzire sodort egymástól, de ezen az eseményen mindig együtt veszünk részt. Itt általában rögtön a hülyéskedéssel kezdődik a buli, a visszafogottabb, ismerkedős szakaszok -érthető okok miatt- kimaradnak. Annyi vicces sztorit tudnék mesélni, hogy évekig se lenne vége…
A legutóbb például, néhány sör elfogyasztása után páran kitalálták, hogy régészeti kutatásokat fognak folytatni. Ennek helyszínéül mi mást választottak volna, mint a fesztiválnak helyet adó mező kellős közepét. Eleinte néhány eldobott műanyagdarabon kívül semmit sem találtak, ám hosszú kitartó ásást követően ráakadtak egy nagyon réginek tűnő pénzérmére. Akkor hatalmas sikernek könyvelték el ezt, és nem is folytatták a kutatást. Másnap azonban amikor már kijózanodtunk valamennyire, komolyan érdekelni kezdett minket a pénz értéke. Így hát felmentünk a netre, és találtunk egy weboldalt: http://regipenzfelvasarlas.hu/numizmatika-regi-penz-gyujtes/.
Arra gondoltunk, hogy ha már megtaláltuk, akár csak poénból is, de megpróbálhatnánk eladni. A regipenzfelvasarlas.hu honlapja nagyon hasznosnak bizonyult. Úgy tűnik, nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket régi érmék értéke érdekel. A weboldalon olvastuk, hogy sokan találnak, örökölnek ilyen pénzeket, vagy éppen csak régóta áll valahol a házban anélkül, hogy hasznát vennék. Ilyenkor a legjobban tesszük, ha felbecsültetjük az értéküket, hiszen előfordulhat, hogy egy ritka, különösen régi, vagy értékes anyagból készült érme van a birtokunkban, úgy hogy nem is tudunk róla. Mi nem vesszük semmi hasznát, a gyűjtők és régészek viszont annál inkább. Nagyon szimpatikusnak találtam, amikor láttam hogy a cég vezetője gyerekkorától fogva gyűjt régi pénzérméket. Egyrészt azért fogott meg ez a mondat, mert nekem is az egyik legfontosabb álmom az, hogy a munkám egyben a hobbim is lehessen. Másrészt pedig azért, mert mi is pont egy olyan fesztiválon találtuk a pénzt, ami gyerekkorunk óta fontos a számunkra.
A cég számára a legfontosabb értékek a becsületesség, a régi értékek tisztelete, és a szakmaiság. Ezekhez tartják magukat minden ügyféllel szemben, és nem akarnak csalódást okozni senkinek, akinek az érméi esetleg nem olyan értékesek. Éppen ezért helyeztek el egy kis táblázathoz hasonló felsorolást az oldalon, arra vonatkozóan, hogy milyen szempontokat vesznek figyelembe a pénzek értékének megbecsülése során. A legfontosabb szempontok a kor, az eredetiség, a tartásfok, az anyag, és a ritkaság. A tartásfok azt jelenti, hogy milyen állapotban maradt fenn a pénz, mennyire kopott vagy sérült meg. Úgy néztem, hogy a miénk egész szép állapotban van. Fontos továbbá, hogy mennyire régi, eredeti-e vagy talán másolat, milyen anyagból van (a weboldalról azt is megtudtuk, hogy volt idő amikor aranyból és ezüstből is gyártottak pénzérméket), és hogy mennyire ritka: vannak olyan pénzek, amiket tömegesen gyártottak, de olyanok is akadnak, amelyekből csak néhány készült.
Arra is felhívják külön a figyelmet, hogy az interneten való kutatás nem mindig vezet megfelelő eredményre. Ahogy minden más témával kapcsolatban, a régi pénzek értékével kapcsolatban is rengeteg hamis információ és csalási lehetőség terjed a neten. Előfordulnak olyan esetek, hogy találunk a sajátunkhoz hasonló érmét valami elképesztő magas áron, ezek azonban sokszor nem reálisak. Mivel az ilyen oldalakra akármit fel lehet tölteni, és senki sem ellenőrzi, hogy az adott termék vagy régiség valóban annyit ér-e mint amennyiért meghirdették, gyakran csapdába eshetnek mind a vásárlók, mind pedig azok akik a saját pénzeik értékét szeretnék megtudni. A regipenzfelvasarlas.hu-nál nagyon figyelnek arra, hogy az általuk megbecsült árral mindenki elégedett legyen, és minden korrekt módon történjen. A weboldalon elhelyezték a telefonszámot és az email címet, amin kereshetjük őket, azonban értékbecslést természetesen nem tudnak sem telefonos, sem online formában végezni. Ehhez el kell menni az átvételi irodába, ahol a kollégák megvizsgálják az érméket. Az iroda Budapesten található, ezért nekem jutott az a feladat, hogy ha majd megyek vissza a kollégiumba, vigyem el megmutatni a “kincset”. Azt is megtudtuk a honlapról, hogy az iroda nyitvatartási ideje hétfő, kedd, szerda, és csütörtök délután 1-től 5-ig.
A felületen arról is olvashattunk, hogy mi a numizmatika. Ez az elnevezése annak a tudományágnak, ami a régi pénzekkel foglalkozik. Legyen szó gyűjtésről, tudományról, vagy az érmék iránti szenvedélyről, ezeket mind magába foglalja ez a kifejezés. Amellett, hogy segítségével képesek megbecsülni az egyes pénzérmék anyagi értékét, a történettudományban és a régészetben is nagy szerepe van. Vannak akiknek ez hivatás, vannak akiknek hobbi, és olyanok is vannak, akiknek mindkettő. Azonban nem csak a jelenben népszerű foglalatosság a különböző érmék gyűjtése, hanem már az ókorban is az volt. Ez soha nem volt olcsó mulatság, innen kapta a “királyok hobbija” nevet. Azt is megtudtuk, hogy a legelső pénzekre még csak képeket, és nem feliratokat nyomtattak. Az ennél is korábbi időkben pedig köveket vagy kagylókat használtak pénzként a kereskedők. A rómaiak készítettek elsőként a világon a mai értelemben vett “klasszikus” fémpénzt: olyat, ami szabvány mintával, értékkel és mérettel rendelkezett. Ez nem más volt, mint a dénár. Az érmékre császárok és istenek képeit nyomtatták. Ha ilyen pénzt találunk, annak manapság is örülnek a gyűjtők…mi lenne, ha a miénk is éppen egy ókori római érme lenne? Ez nem csupán az anyagiak miatt, hanem a történelmi jelentősége miatt is izgatottá tett minket.
Egyik haverom megjegyezte, hogy nekik vannak otthon régi 1 és 2 forintosaik, vajon azok is ilyen sokat érnek? Én nem hiszem, azonban ha meg szeretnétek tudni, keressétek fel a http://regipenzfelvasarlas.hu/numizmatika-regi-penz-gyujtes/ honlapot.